ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Signor Veneranda egy kirakatban a következő kézzel írt hirdetést olvassa:
„Péklegényt keresek!”
Signor Veneranda belép az üzletbe, és az eléje siető tulajdonost kérdi a hirdetésről: ”Elnézést! Ön keresi a péklegényt?”
”Igen.” – válaszolja amaz. – „Én vagyok az üzlet tulajdonosa.”
”Próbálta már az ágy alatt?”
”Az ágy alatt?” – kérdi megrökönyödve a tulaj.
”Igen kérem, az ágy alatt.” – válaszolja signor Veneranda. - „Nincs ebben semmi különös: lehet, hogy a péklegény, akit ön keres az ágy alá bújt vagy a kredencbe. Nézte már a kredencben?”
”De… de…” – dadogja a tulajdonos – „Nem tudom… Ez lehetetlen!” – böki ki végre.
”Miért?” – kérdi signor Veneranda. – „ Miért lenne lehetetlen? Talán egy péklegény nem bújhat el az ágy alá vagy a kredencbe? Drága uram! Ön nem ismeri a péklegényeket! El tudom képzelni, hogy egy péklegény, ahogy én ismerem őket, akár az éjjeli-szekrénybe is elbújik.”
”De én…” – dadog tovább a tulajdonos -, „Én azért keresek péklegényt, mert nincs nekem!”
”Nincs önnek?”  - kérdi signor Veneranda elképedve. - „Hát ez meglepő! Tehát ön nem veszített el egy péklegényt? Ön csak úgy tesz, mintha azért keresné, mert elveszítette szegényt? De igazából önnek sosem volt péklegénye? Meghiszem azt, hogy nem találja! Akárcsak jómagam: kereshetem én a bátyámat lélekszakadva, ha egyszer sosem volt, nem találhatom meg. Igaz?”
”Na de…” – dadogja továbbra is a tulajdonos.
”Figyeljen ide!” – üvölti signor Veneranda. – „Én segíteni akartam magán, de ha ön megőrült, akkor én semmit sem tehetek. Ha keresni akarja továbbra is, hát csak tessék! És ha sikerül megtalálnia, írja meg nekem, kérem! Én nem fogok keresgélni egy ökröt, mert megtaláltam."
És fejét csóválva és morgolódva megy ki az üzletből.