Carlo Manzoni: Signor Veneranda kópéságai (3)
„Haj és szakáll?” – kérdi a fodrász, miközben signor Veneranda elhelyezkedik a fodrász székében.
„Igen” – feleli signor Veneranda -, „de mondja csak: fönt hagyhatom a kalapom?”
„Á, dehogy!” – mondja a fodrász – „Ha fején a kalap, hogy vághatnám le a haját?”
„Vagyis ön nem tud hajat vágni, ha kalap van a fejemen?”
„Lehetetlen!” – véli a fodrász. – „Ön nem így véli?”
„Ha ön mondja!” – sóhajt signor Veneranda. - „Akkor úgy is van. Nem örülök, mert jó ideje már megvan ez a kalapom, és nem szeretném eldobni vagy eladni.”
”De hát nem is szükséges.” – dörmögi a fodrász. - „Elég, ha leveszi. Aztán, ha végeztünk, fölveheti újra.”
„Tehát leveszem a kalapot, ön levágja a hajam, aztán újra fölvehetem a kalapot?” - kérdi signor Veneranda.
„Igen. Esetleg...” – így a fodrász.
”Na, és a szakáll?” – kérdi signor Veneranda. - „Le kell tennem újra a kalapot, mikor a szakállam nyírja?”
„Nos… jobb lenne.” – dörmögi a fodrász, és igazán nem tudja, mit kéne mondania.
”Akkor ez elég fárasztó lesz…” – imígyen signor Veneranda. – „Tehát leveszem a kalapom, ön levágja a hajam, utána fölteszem a kalapom, aztán ismét le kell vennem, és ön megnyírja a szakállamat, végül vehetem a kalapom és mehetek. Így véli?”
„Nos…valójában….”
”Nem tetszik nekem ez a nagy sürgés-forgás. Őszintén szólva azt hittem, az egész egyszerűbb és gyorsabb lesz. Így már nem is akarom az egészet. Legyen türelemmel, majd legközelebb benézek, ha kevésbé leszek fáradt.”
És signor Veneranda magában morogva távozik; jól becsapja az ajtót.
- Kavyamitra Maróti György alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges