ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Carlo Manzoni 1909-ben született és 1975-ben halt meg. Újságíró, rövid történetek szerzője volt, remek humorú író.
Nagy szülöttje signor Veneranda, ez a nehezen jellemezhető figura, aki a hatvanas években az olaszok nagy kedvence volt. Nevének jelentése: Tiszteletreméltó úr, milyen jellemző.
Rövid filmek is készültek annak idején Veneranda úr kópéságaiból, és az imádott Toto alakította a tiszteletreméltó urat: ki más?

*** *** ***

Signor Veneranda megáll a Milano – Torino autópálya bejáratánál, a jegykiadó kapunál.
”Torino.” – veti oda signor Veneranda a jegykezelőnek.
A jegykezelő előbb megnézi signor Venerandát, aztán körülnéz a kihalt parkolótéren, ahol egyetlen autó sem tartózkodik éppen.
„De…” – dadogja – „Az autó?”
„Miféle autó?” – kérdi signor Veneranda álmélkodva.
„Hát a kocsi… Önnek nincs autója.” – jelenti ki aztán a jegykezelő.
„Nincs.” – erősíti meg signor Veneranda. - „Nekem nincs autóm. Miért, mi van ebben különös? Rengeteg embernek nincs autója, miért kéne, hogy nekem legyen? Úgy gondolja, hogy kéne autómnak lenni?”
„Én nem gondolom” – dadog és izzad a jegykiadó -, „de ha ön az autósztrádán akar Torinóba jutni, akkor kell, hogy legyen autója.”
„Nem megyek én Torinóba a sztrádán. Éppen azért nem mehetek Torinóba, mert nincs autóm. Meg aztán” – teszi hozzá signor Veneranda -, „mit csináljak én Torinóban?”
„Nem tudom… Hisz ön mondta, hogy Torino…” – dadog tovább a jegykiadó, nem tudván, mit is gondoljon.
„Persze, nem vitás: azt mondtam, Torino. Nem tagadom. De, nem gondolja, hogy bárki mondhatja szabadon azt, hogy Torino, bárki, aki csak akarja? Nem is értem. Ha valaki azt mondja „Torino”, ön azt gondolja, hogy autóval közlekedik?”
„Jó!” – vált keményebbre a jegykiadó. - „De akkor mit akar maga tőlem?”
„Én? Semmit.” – mondja signor Veneranda - „Mindössze annyit mondtam: „Torino”, amiként mondhattam volna azt is, hogy Róma vagy Genova vagy bármelyik más város nevét. Nem tetszik önnek?”
„Nem erről van szó!” – pörög föl a jegykiadó. - „De ha ön nem akar autóval belépni a sztrádára, akkor hagyjon nekem békét!” – mormogja.
„Az ördögbe!” – kiáltja signor Veneranda immár türelmét vesztve. - „Most vegyek egy autót, hogy tetszem önnek, és azt mondhassam: Torino? Szép kis alak maga! Hogy micsoda emberek vannak!”
És signor Veneranda e szavak után, megrántva vállát , magában zsörtölődve odébb áll.