Cédrus
Talmi ébredés.
Eljön,
mikor érted már
Csontváry cédrusát,
s nakonxipánba mész haza,
kezedben
szakadt zászló.
Neked még
arcodon a hit csodája,
sorsot hiába írt elébed
az idő.
Látlak valóban.
Most nincs benned
semmi dac,
nyakadra
arany foltokat
rajzol a reggel
- mézízű csend,
paralel harmónia.
Cinkos igen ringat,
bennem sorjáznak a nemek,
nem nézek sehova,
ismerem a szemed,
s nekem elég, ha álmodom.
cédrus vagyok
finom táncba hív a szél
Tudod,
néha nem értek semmit.
Olyankor nem állnak össze
egésszé a részek,
elcsúszik a megindult gondolat,
és az egyetlen,
mit biztosan tudok,
hogy egyedül vagytok velem mind,
ti soha fel nem használt
mesehősök,
akár ki soha meg sem született,
ékefosztott szavak nincstelen gazdái,
elhagyott kilóméterkövek,
és sehol egy koszorú.
lilába játszó rózsaszín hegyvidék
felhődbe törlöm fáradt homlokom
Magam várom haza,
s ha jövök, majd
melléd fekszem,
keresem mégis a kezed.
Nyakadra arany
foltokat rajzol a reggel,
seregnyi válasz dübörög
az ablakon.
Ha érted már a cédrust,
kérdés leszel,
s tovább veled faggatom
a világ dolgait,
jó lesz-e így,
seregtelen
szakadt zászlóink alatt,
paralel harmóniák,
- hazainduló
egyetlenek.
- Nagy Horváth Ilona alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges