ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Gyermekkorom feledhetetlen téli eseménye a disznóvágás volt. Bandi bácsi volt a falu legjobb szakértője ebben, így már hetekkel hamarabb jelentkezni kellett nála, Márika nénit is idejében le kellett foglalni, ő vezette le a disznó feldolgozását. Szólni a fogóknak, Biri néninek, a hurkapucolás ismerőjének. A nagy nap előestéjén nagy sürgés-forgás volt! Anyám előszedegette az edényeket: teknőket húsnak, szalonnának, tálat a vérnek, késeket, lapítódeszkákat, aztán a fűszereket, darabos sót a szalonnára, hagymát, fokhagymát, tormát… Jaj, csak nehogy kimaradjon valami! Megfőzte a rizst a májasba, mert akkor nem lesz annak is hely a kályhán, apám a köményest vegyítette kevés vaníliával bolondítva, kóstoltatta, elég erős-e. Aztán a csűrből szalmát dobott le a perzseléshez, még egyszer megnézte az áldozatot, megvakargatta a füle tövét. Mi, gyermekek újságpapírokat teregettünk a szőnyegre. Még pislogtak a csillagok, amikor felkeltünk. Nemsokára súlyos léptek alatt csikorgott a hó, érkezett Bandi bácsi, s vele a jókedv. Barna szemű, nagy termetű, tréfás ember volt ő, verses találós kérdéseket tett fel nekünk, majd nagyokat kacagott a megfejtésen. Gyurikát átszalasztották a szomszédokhoz, jönnének át lefogni a disznót, közben megérkezett Márika néni és Biri mama is, teltek a poharak, koccintottak a sikeres munkára. Azzal indultak az udvarra, csak minket parancsoltak be a házba. Onnan füleltünk kifele, visított a sertés, majd hörögve elcsendesedett. Hanyatt - homlok rohantunk az udvarra is nézelődni, Bodri kutyánk is közelebb kívánkozott ugrálva tiltakozott lánca ellen. Bandi bácsi a szalmát igazgatta a disznó mellett, rá is dobott egy keveset, majd meggyújtotta. Óvatosan rázogatta, tette-vette a villával, nehogy megégjen valahol, pattogott, ropogott a tűz, szállt a pernye s a füst. Késével alaposan levakarta a szőrét, újabb kis tüzet tett még ide- oda, majd hasra fordították az állatot. Jó nagy, lehet 180 kg, becsülte fel Bandi bácsi. Apámék boldogan hallgatták, meg is dicsérték a sertés jó étvágyát. Aztán az oldalait, lábait perzselte nyugodt, megszokott mozdulatokkal Bandi bácsi, lerántotta a bocskort, dobta is a kutyának, amit a levegőben elkapott Bodri. Kezdődött a fürdetés, a kút géme szorgalmasan járt fel-alá addig, amíg sárgásan nem csillogott a disznó bőre. Létrára gördítették, fürgén szaladt a kés a sertésbe, Bandi bácsi kiemelte a kis teknőbe a beleket, gyomrot, törölte a vért, nehogy megfogja a szalonnát, villant a balta, s kettőbe hasítva feküdt a disznó. Két nagy tekenyőbe rendezték, s bevitték feldolgozásra a jó meleg nyári konyhába. Még egy pohárka köményes, eggyel se több, gyors mozdulatokkal fent egyet a késein Bandi bácsi, feltűrte ingujját, s lekanyarított a fülekből. Boldogan ropogtattuk a porcokat, apa is a farkincáját. Teltek a teknők, tálak, a kályhán lobogott a víz májnak, tüdőnek, apróléknak. Biri mama tisztította a belet, húrolta, sóval, ivószódával fehérítette, majd felfújta őket, s a beleöntött víz nyomán kereste a lyukakat. Ha talált, ott elvágta a hurkát, elkötötte cérnával, s lehetett bele tölteni a májast, vérest. A poronyóbb részekből szép nagy húsdarabokat vágott Bandi bácsi anyának, s egy- kettőre finom, friss hús illata lengedezett a házban, előkerült a savanyú káposzta a pincéből, s az illatos házi kenyér.
Asztalhoz tessékeltek mindenkit, még a segítő szomszédokat is hívatták. Körülülték a nagy asztalt, jóízűen falatoztak, dicsérték a puha húst, megtárgyalták a világ dolgát, s egy- egy tréfa is elhangzott. Leghamarabb Biri mama állt fel az asztaltól, köszöni részét, de még fel kell fújnia a hólyagot, abba kerül majd a disznósajt.
Mindenki dologhoz látott, mi is segítettünk felfújni a gömböcöt, Márika néni kavargatta a májasnak, véresnek valót, kóstolta, ízlelte, mástól is véleményt kért, elég sós-e, nem kell-e bors még bele. Aztán kezdődött a hurkatöltés. Márika néni szakértelemmel tekerte karikába a hurkát, intette apámat, hogy lassabban, mert kilyukad a bél. Közben főtt a disznósajtnak való, készült a kolbászhús.
Mi aztán kimentünk az udvarra csúszkálni, s mire bekerültünk a házba, már hosszan lecsüngve sorjázott az állványon a rózsaszínű kolbász, karikában feküdt a véres, májas, tekenyőkben a felaprózott disznó, s a nagy tábla szalonnák.
Bandi bácsi késeit törölgette, gondosan elrakta a csatos táskájába. Gőzölgött az ínycsiklandozó tormásleves, megérkeztek Alszegből is a rokonok és a segítők. Körül ülték az asztalt, előkerült a házi bor is, hiszen ünnep van, disznótor. Nem kellett a biztatás, jóízűen ettek, közben erről-arról beszélgettek, ami eszükbe jutott, szóba jött az idei termés, Bandi bácsi tréfás történeteivel nevettette a társaságot.
Aztán hazamentek a torozók, segítők, anyám elkészítette a kóstolót – ahogy mondta a kőccséget a szomszédoknak, ismerősöknek. Nekik is adtak, most ők küldenek. Ez így szokás, így illik. A zsírolvasztás, kocsonyakészítés a következő napokra maradt.
*lapító- gyúródeszka