Bolond
Ó, te kísérthető emberi!
Mily méltó lelked a testiségre is.
Itt vagy, még élsz,
járomcsontodat nem köti több sóhaj.
Altested szemérmét ruhákba csavartad,
kelmékből óhajtana kibújni.
Ámulatba ejt, ha lélek látta,
mint e pórusokon átfénylő bőr, siket térben.
Itt nem garázdálkodik többé az értelem,
verembe zuhan a külvilág.
Lobogva tiszta gyertyacsonk
viaszán fordul könnybe a csend -
reményt botolva sejlik fel irgalma,
irgalmatlan-ártatlanul -
a kósza perc.
Repedések,
falióra taktusainak
ütemes monotóniájában nyílsz.
Már nem keresnél más búvóhelyet,
nem
csak
szavakba
gyűrnéd
életed.
- Marthi Anna alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges