Boldog boldogtalanság
Újra kitűzted a cölöpöket.
Jelnek.
Léleknyugtató határnak
számkivetettnek,
mikor eláraszt a sötétség,
hogy hozzád visszataláljak.
Új hont ígérsz,
tiszta vérforraló fekhelyet,
harangnyugtató esti imákat
annyi sok bolyongás után.
Rám szűkült alamizsna lett
az idő, a tér
s nőtt bennem a vágy megint
gyermeklábnyomon járni.
Most véded utolsó hadoszlopod,
még álmaink csatáznak,
fejét veszed minden szónak,
mit nem mondtam el még
s mit mondtam,
félreértettél.
Így várod,
hogy lábhoz tett fegyverrel
jöjjek könyörögni,
adjam fel magam, mint rég
egy talpalatnyi
boldog-boldogtalanságért...
Hallgatni,
vagy újra mennydörögni
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges