hová bitangolsz fiam
apád nyomát kövesd
ki elbukott ugyan de ment
a rengetegben néked
vágott utat nézd tavaszodik
halottas zakóján átüt
a fű virágot fúj a rétre
s homlokára tócsa csődül
Anyám nem bitangolok
a jó apa ünnep-ingét
őrzöm magamban de több
kell énnékem csodamélyű
erdőkbe vágyom egy szó
gurult ki a számon immár
annak nyomát követem
hová bitangolsz fiam
az utat melyet az ősök
jelöltek néked miért
gyömted vissza csigaházba
nézd a kenyér gömbölyödik
és dorombol s én is tejjel
és kaláccsal csalogatlak
óvó otthonunkba
Anyám nem bitangolok
tejfogaim mérföldkövek
hiszen jelölök utat én is
meglátod vándorlásaim
mentén jelzőtüzek izzó
mondatok mutatják majd
érkezni készülőknek versek
reptérbetontját az éjben