Barátok a sötétben*
emlékszem, mikor éheztem egy
kis szobában egy furcsa városban
lehúzott spaletták között hallgattam
klasszikus zenét
fiatal voltam olyan fiatal hogy úgy fájt mint egy kés
odabent
mert nem volt más választás addig kellett rejtőzni
amíg csak lehetett--
nem önsajnálatban de halálra rémülve az alig-esély miatt:
hogy kapcsolatot teremtsek
a régi zeneszerzők – Mozart, Bach, Beethoven,
Brahms voltak az egyedüliek akik beszéltek hozzám és
ők halottak voltak.
végül, az éhhalál küszöbén, verésnyomokkal kellett kimennem
az utcára hogy meginterjúvoljanak akik éhbért fizetnek
monoton
munkákat adnak
furcsa emberek asztalok mögött
emberek szemek nélkül emberek arcok nélkül
akik elvennék óráimat
tönkretennék
összehugyoznák
most a szerkesztőknek dolgozom az olvasóknak
a kritikusoknak
de még mindig velük lógok velük iszom
Mozarttal, Bachhal, Brahmsszal és a
Bee-vel
pár baráttal
pár férfival
néha ahhoz hogy képesek legyünk folytatni tovább egyedül
nincs másra szükségünk
mint a halottakra
akik a falakban zörögnek
amik körbezárnak
- Kovács-Cohner Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges