Ballada madárral
Ahová álmod visz,
arra járok én is.
Mire odaérnél
hajamban már ősz tincs
világít az éjben.
Gyöngyház nyelű késem
közöttünk feszülne,
lelkem a testedbe
költözne örökre.
Nyugszik a Hold.
Reggel a sok ember
állna tanakodva,
ki ez a holt aki
éppen olyan forma,
mintha életében
köztünk járkált volna,
s mégsem ismerjük.
Lehanyatló karja
arcát eltakarja,
ujján nincsen gyűrű,
nyakában nincs medál,
csak egy árva madár
áll a levegőben
magasan odafent,
épp a teste felett.
- Takács Dezső alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges