Balerina
Mosoly húzódik számon,
szememben üresség
-vissza nem térő múltlabirintus,
ahol nincs helyem-.
Létige, feltételes mód.
Hahó! Ez sem könnycsepp,
csak túl erősen fúj a szél
és beteg vagyok.
Jelen, felszólító mód.
Menni kell egy lépést.
Kötél feszül lábam alatt.
Hopp! Leesek.
Könnyed zuhanás.
Elkap a háló,
ruganyozik párat.
Túlsúly dagad szívemben.
Szakad az utolsó cérna is.
Áú! Ugye?
Nem is fájt,
csak ronggyá lett ruhám,
elkopott cipőm.
És én ostobán kapargatom
magamból, amit még lehet.
Nyolcnapon túl gyógyuló szédülés.
Hazug mosoly minden arcon.
Messze vivő múltlabirintusok,
ahonnan jöttem.
Szememben üresség,
hektárnyi szilánk mögöttem.
Meghajol, eltűnik a színről.
- Tóth Zita Emese alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges