Utam lefelé húz,
zuhanásos mélyre,
ereszül pokolig,
alulabbra mégse.
Oda vigaszódni,
hol sohase jártam,
mozdulnék hamarvást,
s nem viszen a lábam.
Búvok csak, rejtőzöm
hét fallal is zárva,
magam idegenje,
feneketlen árva.
Kutam mélysötétjén
fodrok kör-köröznek,
s égkék fény füröszti
tükrét börtönömnek.