Bújócskát játszik
a fősodor. Ereje fogytán
simul a tájba. Tétova tükör:
meg se lepődsz, hogy már–már
torzítás nélkül mutat meg önmagadnak.
Veszélyt kémlelve mélyebbre húzódik.
Hadd takarja hínár, olcsó békalencse,
míg apadó, pangó vizek meder-
ágyában biztos rejtekre nem lel.
Mit bánja most, honnan remélsz
felhőket görgető szelet?
Veled együtt várja, hogy végre
megnyíljanak az ég csatornái.
Hullámokká, ha duzzad hozamuk,
terelné őket legott újra irányba.
Sodorná magával egy igaz útra megint
az összes életet. Pedig nem az út —
életünk az egy.
- Bátai Tibor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges