legyen ma ünnep
sírni is szabad
hogy megtörje csöndünket
a végső
közös akarat
szeress most nagyon
mielőtt odaadom magam
a végtelen ölének
emelj föl
szoríts erősen
már nem bírom tartani
magamat
erőtlen
törpeként nem törhetem át
a csönd-kovácsolta óriás
falakat
ha elválnak útjaink
úgyis leomlanak