Böjt idején, gyomorból
Mint korsó a padlászugban.
Mély kútról álmodom.
Üvölt a kémény,
udvarom jajgat,
a hallgatag fák földig hajlanak.
Szálló por kőbe mar,
ronggyá vált rőt avar
lebeg a légben.
Ha menni kell, hát szépen…
Ezt mind tudják már.
A király hebegve áll.
Előbb por, aztán sár.
Söpör a bőszült böjti.
Tele a szám, ki kéne köpni.
Köpni kéne erre az egészre,
hiszen már annyian...
Koronáján simli van:
Nem én voltam! — mondja.
Merítsetek kútba!
Tiszta szóra szomjazom.
Vagy dobjátok bele mind —,
az úristenit!
- Takács Dezső alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges