béklyóban füleltem Európát
azt a pimaszul szabadot
míg
krisztusi éveim nyűgözve
csűdjén kelevéz toporgott
hová is csatangolt volna
imágó létem
maradhatott bábnak vagy
nyálas petének
kigyomlált nótafák kertjében
fejfának
a hantok felett feszülőnek
vagy rítusát üldöző tévelygőnek
avatatlan
miért is imádkoznék
ha felkenve is tehetetlen a guru
szólója a szónak
rúdja a zászlónak
csuhátlan kódorognak szét az imák
hát csak füleltem Európát
azt a pimaszul szabadot
és vedlettem szerre gúzsom mocskát
hisz madarat tolláról
embert a kopjafáról
mit vés majd rá a hantoló
még ma is hegyeimen
ha szénégetőkbe botlok
a boksák ormán
néha látom
az égre gőzölt csillagot
legyőzném a szorongató teret
de az idővel
az idővel
mit kezdhetek
kilovagoltam hát a pusztába
jajongva lesni őszbe fordulásom