– Milyen világ ez? –
kérdezem magamtól,
hol irigységből font kerítés
választja el a telkeket,
s az egymás köré épített
szóbarikádokat nem meri
lebontani senki
s a tragédiákat lármás
statisztasereg ünnepeli
– ilyen lett a világ!–
felelem,
hiszen már csak
rövidlátón pislákol a nap
vagy gyilkos sugarakat
lök a földre,
ahol végül én is
játékrobot leszek
mely leáll,
ha kimerül benne
az elem.