Ki hiszi el neked a hihetetlent,
míg csapdáidban vergődsz elájulva,
ha a puszta valóság is megrettent
s rakétákkal lősz -szószátyár- a nyúlra.
Azt magyarázd el, ami rajtad múlik,
ne kanálvízben keltett viharokat,
elsustorgott szót, mely mérgezve nyúlik
kígyóvá, fennhéjázó kivagyokat.
Hagyd a meséket szép ábrándos gyerek-
szemek csivitelő pöttömhadára,
hogy a hitetlenek vakon higgyenek.
Még a diszkrét bájnak is van határa.