Azt kell elmondani...
(A múltat nem csak apák, jövőt nem csak fiaik hordozzák!)
Azt kell elmondani, hogy tudják fiaink,
Emberi sors volt minden perc, óra itt.
Minden nap, minden év, mely vasmarokkal fog
Gyógyír sebeinkre, míg a szív sajog.
Tettük dolgainkat, hittük, minden miénk.
Vér, verejték hull, hull az mindenkiért.
Remény örök cseppje, hogy a holnap szebb lesz.
Hadakoztunk kétlőn a hamis szentekkel,
Álszent prófétákkal, akik tőrbe csaltak.
Kik sose vetettek, mindég arattak.
Azt kell elmondani, a tisztán maradt szót
Mit kiejt a szánk, ma is emberül szól.
Ha hisszük azt, így van jól, erre épül a rend,
Nem nézzük, ki mondja, se azt, hogy kinek.
Megküzdünk egymásért daccal, szenvedéllyel.
Tűrjük, hogy bő termést fukar kéz mérjen
Ne kíméljen olyan, ki nem gyötri magát,
Megtisztelve minden magyar katonát,
Kinek sebe sebbel acéllá egybeforrt.
Őrizze, óvja ezt a hagyatékot.
Azt kell elmondani, minden ami történt,
Megkövül szívünkben, mint ősi törvény.
Hozzánk nő, ez éltet. Büszkeség? Hiúság,?
Ez volt az életünk, ez az ifjúság
Vállaljuk múltunkat, ha könnyít, ha nyomaszt,
Mert hit, remény nélkül élni legrosszabb,
Mintha a nap éjjel, hold meg nappal járna
S lakatot raknának fel pörös szánkra.
Ezt kell elmondani ma még fiainknak,
Míg hinni tudnak a tiszta szavaknak.
(Kép: Internet)
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges