Az is te vagy
Már jóideje nem akarsz pótolni
fájó mulasztást. Miért kínos mégis
újra szembesülni érintetlenül
hagyott szirmokkal? Ugyan mitől sérti
önérzeted létük puszta tudata
is? Titkolnád, hogy annyi idő múltán
felfakadt, pedig bizonyosra vetted:
régen betokosodott. Oktalan düh
és önsajnálat csapdáit kerülni
kevés. A férfigőgnek nem tartozol
többé — rászolgált, hogy immáron rangján
kezeld. Szerethetnéd akár, elvégre
az is te vagy, az a kiújuló seb.
- Bátai Tibor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges