Ismerem
azt a különös csendet
mikor mellkasomban dobog a Föld
a szótlan vágy már felér az égig
süvölt a mélyből a hallgatás
és milliárd sóhajt kelt hangtalan
tudok
a furcsa zajos némaságról
mikor a csöndre mennydörgés felel
hallom a tűnő idő vánszorgását
a nesztelen pergő homokszemeken
érzem
a gyönyörű-szép valóságot
minden új ébredés után
ha ringat – dajkál egy ősi dallam
és dereng
a réges-régi nyár
hol valónak tűnik a napfényes ígéret
harmóniát szül a fojtó hiány
https://photos.google.com/photo/AF1QipO5CpkH96C8viZcTAySDP1eG3_So1A3gcVt...