Asztaltársaimnak
Ott áll középen, mint az oltár,
a foglya vagy, a foglya voltál,
tanulsz fölötte, rajta étek,
anyád teríti az ebédet,
tűnődsz fölötte, nap-nap, este,
mint alma magházán gerezdje,
rákönyökölsz, a szék alattad,
de hihetetlenül szabad vagy,
s úgy kerget át gyerekkorodba,
mint száradt fűszálat a boglya,
gondolsz virágra, fűre, kőre,
mintha mindennek lába nőne.
S terül, terül az istenáldott,
de megtorpantja a világot,
amikor lágyan összefogja
egy nem létező középpontba,
ahol kezdettől fogva várnak,
az asztal, székek, meg a lábak,
ahol még bárányok legelnek
az utolsó teríték mellett.
Így rendjén is, hogy megvigasztal
a székek közepén az asztal,
csak keresem, mint sort a rímek,
hova lett, aki megterített?
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges