ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

- Körbejártak, körbe...
- Beleábrándultál?
- Ja, nagyon sörös lett. Tisztára úgy kérdezed, mintha ott lettél volna. Ez borfesztivál volt kérem, de mindhiába ugrándozott magasra kancsójából az egri leányka, bőgött a bevörösödött bikavér, szálkásított tisztességgel az aszú...
- Meg kell vallanom, kongás-biztos bizonytalanságba csöppentem, begörbült mindkét ajakam. Előbb fölfelé, majd lefelé, aztán aszimmetrikus egyenlőtlenségbe.
- Mi lesz itt kérem, mert már nem emlékszem, mit kérdeztél az elején... Talán valamit a citromfák évi dinnyehozamáról, de ez most egészen lényegtelenül félresöprendő. Tudod, egy ilyen fesztivál - a borokéról beszélek természetesen -, elég hosszú ideig tart, s képzeld, begurult.
- No, nem is tudtam, hogy a fesztiválok is meg tudnak mérgesedni.
- Á, még ha dühös lett volna, de méreg volt az egész. Erős, a legbortalanabb ostobaságból gyúrt, erjesztett és párolt.
- Tesó, a hülyeségnek vannak határai!
- Ne rombold felfakadó önbizalmam kerettelenségét! Hülyeség nincs is, még oktalanság sem. Ilyen sztereotipizáló főnökök ma már nem elviselhetők!
- Kis pajtás, én nem a főnököd vagyok ám!
- Na és, én ezt úgy látom, és kész.
- Testvérként kérdezhetek, nem?
- Nemde de, de nem nemlegeset... Belegabalyodtam, tudod. Szóval az a helyzet, hogy én megmondom mi van, te pedig vedd tudomásul, hogy megjelent. Mint mondottam, nem darált, nem préselt, kiforratlan...
- Húha, azt akarod mondani, hogy egyszerű szőlőt vittek be?
- Már mondtam, hogy erjedék.
- Aha! Kanit, ahogy nálunk nevezik. Kannásat?
- Nem. Előbb azt hittem, hogy pálinka, de orromat birizgáló nem bor szagáról rá kellett jönnöm, hogy nem pálinka, nem is bor, csak valami ismeretlen eredetű, alkoholos nagyon alság. A mi borainkba főkoholok valók, ugyan a magánéletben a pálinkát sem vetjük meg - igaz a magánélet nem fesztivál -, ám pálinkavonalon is elmélyítő szaga volt. A zsűri már annyit ivott, hogy pirosra duzzadt, öklömnyi ormányok mögül, kivirágzott, bortól piros orcákkal, a nagy homály ecetbevilágosodás zsákutcájából kizuhantak. Elnézést, hogy ilyen kackiásan beszélek, de az egész zsűrit egy óriási zsákba rakták, éppen akkor emelte fel egy daru a végét, tehát kipottyantak belőle. Nem hiszed el, de a borászok ászai arra a pancsra, nem borra, nem is pálinkára, hanem a nem nemre szavaztak, pedig nem-nem szavazat nem is létezik a szabályzatban. Most menjünk le a pincébe, verjük csapra az első hordót és keseregjük szét a nyers vöröset. Nyeldekeljünk, így rosta nélküli borral.
- Ne beszélj fejtörőkben!
- Borostásan, sőt szakállal átitatott aszú-leánykát iszunk!
- Na testvér, a te borásztudományodat itt rögtön megvonom. Látom, egyedül kell nyelnem. Tömör, erős rizlingbe fojtom bánatom, te meg borotválkozz meg. Ha tudod, fejtsd át amit tönkretettél, aztán talán szóba állok veled.