A vers csukott hajnali virág.
Neked kell szirmonként
kihajtogatni s mikor belenézel,
látod önmagad, csöpp rovarként
csetlik-botlik az életed.
Apránként fölismersz porzókat,
bibéket, a pollenekbe-zárt Mindenség
kombinációit.Már befelé látsz a kertre,
s akkor te és a csillagok veled
azonos anyagai rezonálni
kezdenek. Megpróbálsz
ellendülni, s vinni a ráragadt
létezés virágporát. Hová?
Az mindegy, mert röptöd
közben hozzád dörgölődnek
szerelmek, tájak és Isten is
kedvtelve nézi, amint szavakká
alakítod teremtő mozdulatát.