Személytelen ige.
Egyes szám első személy.
Ráolvasásul a csillagok.
És szemmelverésül ez az éj.
Az út, ami nincs.
Nyűtt bakancs porában.
A folyó, ami nincs.
Tengert nem találtam.
A hit, ami nincs,
felvérzett ingem alatt.
A híd ami nincs,
alattam beszakadt.
A város, ami nincs,
tornyai felett a fellegek.
A vetés, ami nincs —
ellepték mind a földeket.
Az otthon, ami nincs.
Szívéből kilakoltatott.
Isten, aki nincs —
halott, halott, halott.
A csók, ami nincs,
az az én csókom.
A szó, ami nincs,
arról kell szólnom.
A világ ami nincs,
ez a vállalásom.
Az alku, ami nincs,
elkárhozásom.
Ráolvasásul a csillagok
és szemmelverésül ez az éj.
Személytelen ige.
Egyes szám első személy.