Ami örökre megmarad
Lehullhat a fák levele,
válthatja medrét ezerszer a vándor folyó,
de örök, mi bennünk forrást fakasztott:
a dombok konok duzzogása,
a sziklás oldal,
mely visszhangozza gyermekéveink,
iskolánk,
hol botladozva indult emberré válásunk,
templomunk,
mely reményt oltott belénk.
Régi majálisok,
hol buja zöld alatt
a porondon élő nótára dobbant a láb,
és hangszórók nélkül is hallottuk a jó szót,
amikor emeltük a barátság poharát.
Újulhat a lomb a régi dombokon,
de örök, mi bennünk forrást fakaszt,
s a folyó is vághat magának új utat,
ám útjában mit kőbe vés a víz,
időtlen örökség marad.
- M.Simon Katalin alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges