(átirat)
Mint hatlövetű fegyver
mered ránk néha
egy-egy váratlan emlék
te vagy a szomszédból a nyurga kamasz
ki sohasem ölelte még az anyját
s már hiába tennéd
te vagy a rég porrá vált csavargó is
ki mostohán sem tud már apád lenni
és földi küldetése
az atomfizika rejtelmeinél is
nagyobb talány
te vagy a hirtelen vénülő
rongyos nő is
örök-idegen anyád
kinek kékre fagyott arcát
ma már szépnek látod
mert te vagy ez is a feslett nő
kinek bőre kosztól hámlik
és részeg megint
sietve halad át a zebrán
hogy a nincs-ebéd átmelegítse
te vagy megvénült
csúf kutyája is
ki egy lerágott csontért
lohol mellette a téli éjszakán
mikor a keleti égen
egy csillag felragyog
karácsony van himnusz szól
a kutya halkan sír
segíts élni
és melegre nyalja az asszony arcát
a csupasz földet
ahová fejüket hajtják
csak hópaplan takarja
s egy eldobott cigaretta
örökmécsként ég mellettük
míg a téli éj hófehér álmot lehel
egybefonódó lelkükre.
Illusztráció: Francis Bacon, Ember kutyával
http://maifestmeny.blog.hu/2010/04/30/francis_bacon_ember_kutyaval_1953
http://www.panoramio.com/photo/127198801