Alulnézetből
Emberségedet gombolod magadra
eltömni a világ bűnét, zaját;
mielőtt lázadó szóra ragadna,
háromig számolsz, hogy kibírd tovább.
Igazad jogát nyirbálod; cserébe
kényszerű igába hajtod fejed:
falánk napoknak hogy jusson ebédre,
ágyad ne nyíljon a csillagos égre;
várod, becsülnek majd az emberek.
Mire jutottál? Naplopók, kóklerek,
törtető, kétes egzisztenciák
néznek át rajtad, vérzel, mint a seb;
s még ők várnak el penitenciát*.
*penitencia= bűnbánat, vezeklés
- koosán ildikó alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges