Alkony
Akár a búcsúzó, alkonyi elégiák,
őszült szerelmünk mára fáradttá vált.
Aranyló kertünk bokrai árván,
lombjukat vesztve maradtak
itt velünk, halkabban cserreg
vénült fáinkon a rekedt rigó,
ezüst nyarunk már csendben álmodó,-
a horizont halvány, gyűrött fénykép,
az ég azúrja és a tenger fakó-kék,
s ha hozzánk hajol az alkonyattal néha
egy-egy sárguló, sápadt emlék,
riadtan iszkol, tűnik hamar,
elrettenti a konduló lélekharang.
S ahogy búcsúzik bágyadtan,
lassan a nap, megint a némaság,
halottaink vértelen mosolya az,
ami körbefon, és álmunkban
velünk marad.
(Illusztráció: saját, Alkony a tengernél)
http://www.panoramio.com/photo/116727953
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges