ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

A barlangról nincs fénykép, csupán elképzelheted őt.
Öreg, lehet 40 éves is. Másra már nem alkalmas:
őrzi a tüzet. Inkább jelel, mint beszél. Mosolyogna,
de nem tud, ezért hevesen gesztikulál, örül a zsákmánynak,
amit azok hoznak, akik nem a te őseid lesznek.

Az album így legjobb esetben a dédszülőkkel kezdődik,
akik laposak és kopottak. Feltűnő a dédpapák katonás
merevsége, viszont a dédmamák kedvesek, annak
ellenére, hogy tudják, mindenképpen egyedül
maradnak a sok gyerekkel, mivel a dédpapáknak
nem szokása hazajönni a háborúsdiból. Nagypapa
és nagymama még nem ismeri egymást. Az ovális, barna
képen legelöl hasalnak. Szintén kopottak és laposak.
Nagymama hajában, egy repedésre fölszúrt masnipillangó,
nagypapa rövidnadrágja kész röhej, persze nem tudod,
a te unokáid mit gondolnak majd a farmerodról.
Később a dédpapák hiányát a legnagyobb fiú
pótolja. Ahhoz elég magas már, hogy ne boruljon
a kompozíció. Nagypapa még mindig a fűben
hasal, de nagymama már sámlin ülve mosolyog.
Egy másik képen viszont becsukja a szemét, nyilván
a magnéziumvillanás miatt. Minden fénykép ugyanarra
a beállítási sablonra épült, ezért föl sem tűnne,
ha kivágnád és cserélgetnéd a szereplőket.
Mikor dédszüleid végképp elmaradnak, nagymama
zsabós ruhában brióst majszol, nagypapa még mindig
rövid nadrágban, bottal üldöz egy kerékpárabroncsot.
A merev beállítások életképekké változnak. Fölbukkan
a környezet. A személyek sokszor mellékszereplőkké
válnak abban a díszletben, mely egy tópart, tanya, vagy
külvárosi bérház emeleti gangja, melyről belátni
a szomszédos hentes udvarába, ő minden
alkalommal fölfelé tekint, nyilván a nagymamát
nézi, aki úgy tesz (szintén nyilván), mintha ezt
nem venné észre. Aztán lelőnek egy trónörököst.
Ezen alkalomból (ingyen) katonaruhákat osztogatnak.
Nagyapád le is fényképezteti magát benne, mielőtt
elindulna, hogy Doberdónál megsüketüljön.
Látod, most lövészárokban hasal. Ebből nem derül
ki hogy süket-e már .Kiveszed és megfordítod a képet.
Olvasni kezded az elhalványodott szöveget:
„Minden rendben van, csak a srapnelek hangosak,
de meg lehet szokni azt is” (tehát még nem volt süket).
Végül a többinél sokkal nagyobb betűkkel a meglepő utóirat:
Ti nagyon vigyázzatok magatokra, csókol Apátok”„