Ajtók
Születtem, akinek születnem kellett.
Származásilag majdnem magyar.
Szüleimtől biz ennyire tellett
S még sincs bennem semmi fanyar.
Hiszem, hitem tesz azzá, ami vagyok.
Napokat kolduló emberi lény.
Ha tehetem, inkább adok sem mint kapok
és átölellek, mint pontot a tér.
És szemedbe nézve keresem titkom
És vénámban az egyszerű szót
És egyszer talán sikerül kinyitnom
A lelkembe korhadt összes ajtót.
- Jagos István Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges