Pici fények, kora reggel kicsi kis dalt keltenek:
gilingocskák csilingelnek, rigofüttyök kerengnek
a finom, tavaszi légben haladó fény fecsereg,
elomlasztja üzenését: aki él, nem kesereg!
Örök éjből naprakélő örökáldott reggelek.
Arany árad, el nem fárad: csodadolgot itt teremt.
Arany árad, el nem fárad csodadolgot teremni.
Ennyi áldást, tavasz álmát nem is mertem remélni.
Ez a napfény, ez a hajnal csodaváró igazán.
Kegyelemmel büvölődő: helye Isten oldalán.
Barifelhők legelésznek Napapának mezején:
ez a reggel, ez a szépség csak a tiéd, csak enyém.
Zene röppen a szobába, nyitni kéne dallama,
cinegéim költögették éji órán ezt a dalt.
Juhok-adta sajt a tálon, olajfáról jó bogyók,
veresborral teli kupám: szép az élet, az bizony.
Csurranó méz, aranyszínű, akár a hajnali fény,
édesítsed nappalomat, ne csurogjál szerte-szét!
Gyönyörű, szép, csoda reggel öreg létem hajnalán:
teremj csodát, teremj rendet! hozzad hozzám, igazán!