Most mégis fénytelen dolgok
állnak a szem tükrében
szürkén fehéren elmosódva
alaktalanná folyva szinte szét
valami félig érzék félig emlék koktél.
Elmosódva képek sodródnak
kimondatlan szavak és halkan
suttogott társaik keringenek
körbe-körbe a szél habjain
és önmagukon dörömbölő ajtók.
A kifacsart vízcsapok néznek
szembe a száraz torokkal olyan
félelmetesen ragadós sárga a kép
és sosem tálalt ételek ízeitől
émelyeg mégis éhesen a gyomor.
Kimondatlan szerelemtől lángol
a város ölelések helyén nyújtózó
csuklós buszokra szállva ülnek a
hátamra délutánok sehová múló
órák tapadnak a tükörre.
Ahol téged kellene látnom meztelen
ahogy ledobva mindent sietsz hogy
megérints és hullámokban ringatva
ölelkezz velem verejték ízű bőr
tenyerek ajkakon leírhatatlan.
Most nézz rám ahogy itt ringatom
az ablakon megtörő napfényt
miközben a távoli hegyekbe
karmol tíz körmöm és érthetetlen
félig zihálásom ül a széken helyetted.
Folyókba rejtett kavicsok íze a szájban
karok közt simuló erdők lehelete
holdtalan éjek párnáin remegő kikötők
visszapillantó tükrökben meghaló hajnalok
aztán ha hátrafordulsz láthatod Szerelem.
És itt van bennem lélegzi levegőd ételként
falja a hangod hajad szálain hanyatt gurul
figyel jól szemedben ülő tájképeket szárít
délben a napon kint ahol a város véget ér
és sosem múló remegéssel fakaszt új esőt.
_________
2012-02-24