A Cserhát csak nevében középhegység - tulajdonképpen dombság és csak két pontja emelkedik az 500 méter fölé: a Tepke és a Szanda-hegy csúcsa (Szandán élek)
Ahol a hegyek Istenhez beszélnek,
s e zöld-zokogásban a napfény elterül,
ahol a pillangók lassabban repülnek...
... anyám udvarába egy madárka téved
- névtelenül -
Ahol a gondolat ulicákban baktat,
és erdőkbe bújik el a szürke tél,
ahol az öregek szemében mesék születnek
- a Palóc-vidéken -
ahol a hegyek dombbá szelídülnek
- a Cserhát szívében -
vagyok otthon én.
Ne bántsd, Isten, az apró falvakat,
adj nekünk erőt, hitet, időt, teret,
a vidék még él...
Uram, ne bántsd a falvakat...
Csak belül zúg feketén az éjszaka,
kívülről mindig érkezik
valami vad-megbocsátás-féle.
Bűneink képe feloldódni látszik
egy csillag fényében,
és azt hisszük, ezzel
elmúlik, s ettől nem lesz.
Ahol a cserepek még zuzmókat nevelnek
- megérintve egymást - a tornácos házakon,
ahol a hegyek a lelkemet őrzik
- soha sem tudtam elszakadni innen -
ahol a hegyek dombbá nemesedtek
- szúrós imádságokon.
A szilvafa-ágon kinyíltak újra
a fehér virágok,
s a sötét napokról csak a szél regélt.
Egy nyíren a barkák
a föld fele csüngve
dúdoltak halkan
az életért...