cseppsörét s pirkadat hergelte szél
egy ágról lendülő levél
nem pofoz csupán meglegyint
leválnak rólam álmaim
(a király meztelen megint)
a járda széle csillog
mint rúzsos cédaszáj
erkölcscsősz levelek
esernyői alá rejtőzött a táj
s hiába vándormadarak sminkje
fecskeraj szemceruzája
gyűrődik a kék bőr esők könnye
maszatolja és belemossa a tájba
s mint bukott ám szívós eszmék,
az abroszon bódult
nagy zöld légy zizez még.
kicsit sistereg a délután
majd lassan kialszik,
s mint tűzvész után korom
varjak lepik el a fákat
hiába lánc retesz lakat
minden zöld lekopott
esik
s a tócsák szeme egyre tágabb
* saját versekből ollózva