Őszi alkony
Úgy jön az alkony: tűz szövi át,
Átölel izzón, s bennem a vágy
Szétfut a széllel, szólal a szív:
Hallod-e hangom, mely ide hív?
Távol a nappal, távol az éj.
Itt csak az alkony van, de ne félj!
Jöjj ide gyorsan, had fonom át
Testedet én, míg csókol a szád!
Bíbor az alkony, langyos a szél,
Illata átjár: bőrömön él.
Bíbor az ajkad, lágy, beborít.
Óvj meg a téltől, mely közelít!
- P. S. Marianna alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges