illattá vált a múló
időben
csenddé alkonyuló
emlék
sárgult őszi fény-kép villan
a táj gyűrött homlokán
a Nap mosolya éppen csak
átoson
a párás őszi ég felé nyúló
fák óarany ívén
szégyenlős könnycseppek
harmata száll kósza
ökörnyál után
ősz van
halott a nyár