ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

...

"Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik."
(Rilke: Advent)

Az adventi várakozás számomra elsősorban az elcsendesülést, a gyermekkor békéjét, felhőtlen biztonságát, a lélek átmelegedését idézi, régmúlt időkből, hótiszta télben, csikorgó fagyban. Jelent egyúttal meghatott, szomorkás, néha fájó könnyeket, és hasonló mosolyokat - főként tiszta, felhőtlen gyermekmosolyt, és valami jobb, valami igazán jó, valami titokzatos csoda megszületésének ígéretét is hordozza a várakozás hangulata - az emberi lélekben. Talán e születendő ígéret az ember örök vágyakozása a legnemesebbre, ami a szeretet?
Ilyenkor a kisgyermekként megélt havas-fehér karácsonyokra emlékszem szívesen, a kályhafényes, meleg szobára, a héjában sült krumpli illatára, és arra, hogy a szüleim végre velünk lehettek otthon, és nem dolgoztak éjt nappallá téve - legalább az ünnepi napokban.
A szerény, ezüstdióval és hófehér vattapamaccsal díszített fenyőfa illatát is újra érzem, és az igazi kincsként rajta díszlő olcsó szaloncukorka ízét… (…amit egyszer megdézsmáltunk az elrejtett dobozból a nővéremmel, és édesanyánk sírt, amikor észrevette, mert már nem tudott másikat venni a fára… Azután persze soha többé nem tettük ezt, legfeljebb a papával szövetkezve csentünk el a feldíszített fáról egy-egy szem cukorkát, és csomagoltuk vissza az üres papírt, hogy a mama meg ne lássa - máris hiányzik néhány - mert Vízkeresztig tilos volt leszedni!)
Azután a későbbi, kicsit színesebb karácsonyokra is szívesen emlékezem - már saját gyermekeim boldog várakozásával, mosolyával, a napokig tartó közös játék, a saját kezemmel sütött kalács illata, a gyertyafény, a könnyek drága nagymamámért, eltávozott szeretteimért, barátaimért, az éjféli misék varázsa, édesapám karácsonyi dalolása: "Fel nagy örömre, ma született..." - minden emlék eszembe jut ilyenkor, Advent idején, miközben a lelkem egyre békésebb, ahogy az ünnep közeleg.
A legszebb mégis a készülődés, a könnyes-mosolyos emlékezés, a mondhatatlanul titokzatos, csend-szülte örömteli várakozás…
Advent idején néha elmegyek a hajnali misére, ahol nincs sok ember, nincsenek fények, csak béke, csend és imádság van, és hazaúton a Hold kísér, s egy-egy kósza csillag világít a végtelen égen. Utat mutat, ahogy a betlehemi csillag is.
Itthon - különösen kis unokám születése óta, akinek erőt adó, tiszta mosolyát szerencsére gyakran láthatom - naponta előkerül valami újabb kedves dísztárgy: egyik nap a Mikulás-gyertya, majd a féltve őrzött, óriási fenyőtobozok, az ádventi naptár - versikével, énekkel, kis csokival - aztán a kicsi harang az asztalra, és a kiscsengő az ajtófélfára. Együtt csodáljuk az adományért ajándékba kapott, gyönyörű, színes karácsonyi képeslapokat, amiket én mostanában is, hogy már nem annyira szokás, elküldök távol élő szeretteimnek, barátaimnak, kézírásomat kísérő szerető gondolataimmal.
Elmaradhatatlan természetesen az ádventi koszorún a gyertyagyújtás is vasárnaponként, beszélgetés a gyertyafényben, kávé, tea, illatos sütemény mellett. Estefelé néha séta az ádventi forgatagban, a fűszeres forralt bor illatú utcákon... Ezt a hangulatot minden évben várom, és nagyon szeretem.
Az Advent nekem szüntelen emlékezés is... Ilyenkor minden a fiamat idézi, aki számára a karácsony, a készülődés, a titokzatos várakozás felnőtt korában is fontos maradt.
Hát így volt régen - igaz, bár sokkal több mosollyal - és így lesz talán még jó ideig - könnyekkel, és szomorúsággal fűszerezve - hiszen idén is a temetőben, a gyermekem sírjánál lobban elsőként a karácsony esti gyertya a szent estén.
S talán készítek megint kis csomagocskákat a szegényeknek, hajléktalanoknak, mielőtt asztalhoz ül a család … Emlékszem, néhányszor magam sütöttem adományként bejglit, becsomagoltam, és eljuttattam hajléktalanoknak, rászorulóknak. Egyszer meglátogattuk egy közeli szociális intézmény idős, beteg lakóit, és velük ünnepeltünk karácsony délutánján. Felemelő volt hálás mosolyuk, reszkető kezük simogatása, a közös éneklés, és a könnyek, amiket együtt sírtunk el az otthon karácsonyfája alatt.
Talán lesz erőm és időm idén is hasonlókra. Ha az ember akarja, és jól megtervezi-szervezi, mindenre jut elég ideje.

A karácsony összességében talán mégis valamiféle meghitt békét, lelki boldogságot, a jóság újjászületését, reményt ígér, és hoz is minden évben.
Az ajándék …? Legtöbbször néhány szép könyv, közös éneklés, nagy beszélgetések.
Az idén azt tervezzük, bibliai történeteket is olvasunk fel a kicsi Mirának gyertyagyújtás előtt - ahogy Ő szereti: "Jézuszkászat, Betlehemeszt..."
Mindenki kedvére készül majd néhány finom fogás, úgy tervezem - ahogy eddig is, minden karácsonykor. Ez lesz most is az én ajándékom szeretteimnek.

Azért, ha lehet, szeretnék én is egy különleges ajándékot magamnak: álmomban, ha meglátogatna a fiam - nagyon boldog lennék... örömkönnyeket sírnék, és könnyeimen át hosszan mosolyognék mindenkire, akinek szomorú a karácsonya…Ha mégis elmarad az ajándék? Azt hiszem, akkor is így lesz majd – megpróbálom, ígérem...
A karácsony, és minden ünnepünk - talán olyan (olyan lehet) amilyet megálmodunk magunknak a lelkünkben...
Merjünk nagyot álmodni! Álmodjunk békés, szép karácsonyt magunknak, másoknak, mindenkinek!
Nem baj, ha sírunk is kicsit, de legjobb, ha sokat mosolygunk, és mosolyunkat elküldjük egymás felé ajándékul, szeretetteli gondolatainkkal, vagy elmondunk másokért egy csendes imát. Felbecsülhetetlen értékű ajándékká válhat egyetlen mosolyunk egy magányos, beteg ember számára…
Kívánom, legyen ez a karácsony is meghitt, békés, örömteli, vagy kissé könnyes, de őszinte mosolyunktól különleges ünnep!

Tavaly írtam kicsi unokámnak egy verset, ezzel kívánok békés, szép ádventi napokat, derűs mosolyt mindenki karácsonyfája köré.

Kérdez a gyermek
(Ádventi ringató)

Vajon miről álmodnak a télen
az elfáradt, kis szorgos krampuszok?
Alhatnak-e tétlen, hosszan, mélyen,
ha éheznek az őzek, mókusok?

Gondolnak-e karácsonykor arra,
hogy van, ki fázik, van, ki éhezik?
S ha harang szól, karácsonyi dalra
az árvákhoz is angyal érkezik?

Nem felejt el senki sem szeretni?
- Dió csörren, alma mosolyog.
Karácsonyi tűznél melegedni
mind, ki szeret, ugyanúgy szokott.

Betlehemi csillag fénye lángol.
Könnyűléptű angyal dalol himnuszt.
Hócsipkéből van a tündérfátyol,
három király Jézuskához indul.

Gáspár, Menyhért, Boldizsár sietnek,
szívük boldog, lelkük, mint a hó.
Ajándékul szeretetet visznek,
karácsonyi dal szól, ringató.