Nem kell végigmondanod
hogy mit akarsz
ha áld nyelved olykor
vagy perelsz velem
szemed nyiladozó csillagait
s minden szavad mára már
jól ismerem
S mégis hiányzik a szó
fáj ha hallgatsz
mondj jót vagy rosszat
hogy visszaszóljak
s ha hív az őszi alkony
terítsd rám
a megfáradt csendet
útravalónak