ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

(Szikgyala levelei öccsének)
 
 ne tanulj meg úszni
jobban jársz ha az árral
sodortatod vagy halottnak
tetteted magad akkor talán
nem bántanak hidakról
leskelő kardfogcsörtetők

nézd
néhány bolond megpróbál
ellenállni küzd úszna szembe
szájukban Világszál versszirmok
karcsapásuk egy-egy gondolat
de végül mind odavész lehúzza
őket is a giccs vagy a rájuk
dobált mocskos szavak kövei
végeznek velük
ne tanulj meg úszni de mivel a
part sem biztonságos mert
ellepik (mindkét oldalon)
mimikris bürokraták
egyetlen dolgot tehetsz öcsém
megtanulsz röpülni

*

Nagyot kell meríteni s nem csupán
szépen, de meglepetten és egyben
okosan is, szinte ógörögként bölcselni
és mintha mi sem történt volna, legyen
realista a mű. A fekete fekete és szúrjon a tű
Persze kellenek (jujjderémísztő) eszmék is.
Kollektív és egyéni utálatok. Nagyok.
Hasznosak a tépőzáras gondolatok,
mert sokszor nyithatók-csukhatók. Mindig
legyen nálad ihlettabletta és elegendő
(tartalék is kell) önbizalom-járókeret
az apróbb versikékhez gólyaláb. Lehet
fejben hordható divatos mellébeszélőd
nagy szolgálatot tehet neked, mikor
szép, tiszta rajz helyett csupán satírozol.

*
 
ha kevesebb mézből vérből és sóvárgásból
dagasztanál szonetteket vagy laza
történeteket hexametereznél tudod-e
mennyivel költőibb lehetne amit írogatsz
 
csak szépen egyszerűen mint a levegőt veszed
ne kenegesd pátosszal attól még csikorgós marad
a verssel foglalkozz ne gondolatkereséssel
 
ereszd szabadon a nagy akarással béklyózott szavakat
meglásd mekkora öröm lesz összefogdosni őket
és ők is mert jól kiröpködték magukat
sokkal kezesebbek lesznek és önként ülnek be
a forma ketrecébe