Úton
Kopoltyús csend döng,
tátog a beton, éget.
Lábamon fék, kuplung, gáz,
ásító rettenet repít.
A perc kilométer,
az élet múló irányszabás,
útszéli csokrok, keresztek.
Körbetelepít önmagával
légzsák, kormány, kerék.
Fentről Isten vigyázz rám,
lentről Istenre én,
kitartson mellettem,
míg megérkezem.
Ráhagyom magam,
mindegy honnan hová
s mi köt még itt a röghöz.
Minden út alám kanyarog,
indulok s megyek tovább.
Halott köveken
az élőkhöz.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges