Új (más) Vándornapló
Kertem körül a léceket
fölfalták nagy fogú gledícsiák,
a táj elmosta telkemet,
tavon papírhajó kedvenc tanyám.
A héthatár is megszökött,
(a horizontot nyitva hagyta),
futnék én is, de rám csöpög
e délidő, akár a gyanta.
*
Van-e út, mely nem előre-jelölt.
Van-e titokhoz kulcs a nyelvem alatt
és fogaim közt szorítok-e Vízözön-utáni
ágat?
*
Mindent-nyitó-szirom volt fegyverem,
pajzsom kettéhasított mákgubó.
Most kigombolt sorsom meztelen,
szemem befagy, számon behull a hó,
és csönd van, moccanástalan, komoly.
Szívemben régen eltört iránytű forog:
előttem csókákat lobogtató torony,
mögöttem csattogó-fogú komondorok.
5
A napbarnított kölyökkor fehérre váltott,
beomlott délidők alatt, egész napok a délutánok,
s ki dolgaimból Krőzusként osztogattam ingyen-gerezdet,
koldusként lakom magamban és homlokom barlangfalára
fiktív csodákat festek.
*
Kibontom felhők sztaniolját,
hátha ott van a röpülés titka,
talán megtudom végre, miért
lettem két lábon járó kalitka.
*
Már leülnék az első küszöbre ,
kopognék az első ablakon.
Nem menedéket kérnék,
KI AZ ?
csupán ezt szeretném hallani,
bizonyságot arra, még létezem
mert így, két falu között,
indulás és érkezés
kioltja egymást.
*
Kapaszkodom cinegeröptébe,
hajnali fény-sztaniolba,
holdsugár titkos szálán kötelet mászok.
Őrült próbálkozások ezek,
de
el sem tudom képzelni, hogy egyszer
nem fogódzhatok cinegeröptébe,
ökörnyálba, hajnali fény-sztaniolba,
és holdsugár titkos szálán
sem mászhatok.
- alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges