Úgy menj elébe
Téged köszöntlek
lombba szökő fát,
első gyümölcsöd,
mit érlelő öled formál
s féltőn rejtve hordasz
tavaszt vágyott földbe
elvetett magként,
örömsóhaját veled,
apró rúgásait, ahogy
szívedig fordul
s feldobban szíve.
Rügyből kelt virágbontást,
könny szülte ünnepet,
-hisz minden évszak az,
magunkon túllépő
örök megújhodás,
amilyen még nem volt-
csak álmodunk róla
s várjuk a kelyhet-nyitó
mennybéli csodát,
ahogy ő is vár,
mindegy nappal van, vagy éj.
Szétszakad a mennybolt,
jön testeden át
fényként a fénybe.
Akkor indulhatsz
s úgy menj elébe,
mintha Istenhez mennél.
2012 június 25
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges