öt röpke dal
És eljön majd a tavasz,
és eljön majd a nyár,
és lesznek ifjú párok,
de hol leszünk mi már?
És csillaggyújtó szemed
szikrát szórva száll,
és ölelnélek kedves:
de hol leszel te már?
És ötvenkilenc évem
meghökkenve áll,
de ötvenkilenc élet
se hoz vissza már.
És eljön majd a tavasz,
és eljön majd a nyár,
és lesznek ifjú párok,
de hol leszek én már?
*** *** ***
Engem nem tör meg a magány,
és nem térít el haragod.
Erősebb nálad a szerelem:
én varázs alatt állok.
*** *** ***
Hol jég vagyok, hol nap vagyok,
hol olvadok, hol megfagyok,
de nagy csodát már nem teszek:
ha nem hívnak, hát nem megyek.
*** *** ***
Napsugaradban ez éjjeli órán fürdene lelkem:
semmi, de semmi a Hold, hogy ragyog mégis az ég.
*** *** ***
Mi marad majd én utánam
a tér és idő tengerén?
Egy hajszáladra nem tettem jelt,
bárhogy igyekeztem én.
Nem marad egy szó se rólam:
csak néha-néha egy barát
felemeli majd, s hosszan nézi
poharában a borát.
- Kavyamitra Maróti György alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges