Örök fénykörök
A Tiszavirág- szobornál megálltunk,
karcsú derekad átfonta kezem.
Hallgattál. A lárvákra gondoltam,
pár órára is teljes kérész-életek...
Tekintetünkkel követtük a sodrást.
Telehold kelt a Tisza felett,
s a gesztenyék féltve nyújtották sötétbe
villanyfénytől átszűrt leveleiket.
Lassú andalgás: néhányan a hídon,
könnyű kis séta, oda-vissza út.
Itt-élt felmenőimre gondoltam -
mondani akart valamit a múlt.
Vagy mondott is? Hiába hallgatóztam,
szökését fel nem fogja értelem,
hová tűnik a rázúdult képekkel
a mindig-múltba hátráló jelen.
A folyót értjük: tenger-atyja várja.
Minket csak a vég, egyhangú rögök.
Rám néztél ekkor. Tekintetedben
esendő tüzek, végtelen körök.
- Dudás Sándor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges