(Egri napfelkelte - saját fotó)
Valahová mindig
rohannék, utaznék,
amerre egyenlőn
oszlik fény és árnyék,
a napkelték bíbora
idővel megfakul,
s a dolgok szokott rendje
lesz majd újra az úr,
mire föleszmélek,
sötétben vagyok,
pedig csomagolok,
készülődöm folyton,
de bárhová megyek
önmagam semmiképp
nem hagyhatom otthon.