Öntudatlan
Öl a szó. Mérgez, ha öntudatlan,
mint a sziszegő kígyónyelve.
Szívet támad, tüdőt, lombozatlan
széthullt ereket enyelegve.
Üres garatként hasztalan tátog,
érveket mímel, szaporázik
új köntöse alatt az új átok.
Magán sír, magán hahotázik.
Gondolat kell, ha gyógyít, ha sebez,
hogy értelmet adjon a szónak
s a pillanatnak meghitt csendje lesz,
szépsége szívben felhangzónak.
Te vagy a szó, te tudod, mennyit ér
haragban érted s megbékélten.
Építkezz belőle, légy a pillér,
hidat tartó gondolat a mélyben.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges