és volt, hogy kabátban arattak
tudom minden
viszonylagos, de az ősz-imitátor nyarunk ellen
tiltakozik a szervezetem
nemcsak az idős kor, kontra kettős-front
örökös jelenléte zavar; attól sem rettegek,
hogy egy soron kívüli Jégkor lopakodik közénk
valahogy egyszerűen a nyár szó hallatán,
savanyú a szám
per pillanat, kinézvén az ilyenkor esedékes
"nyárra néző ablakomon", amit látok, az
mindössze egy renitens
zöld-őszre emlékeztet: nem szűnő esővel,
a redőnyt cimbalomnak tekintő széllel
- mely alvót riaszt, vitorlásokat borít, nyarukat
napsugarasnak álmodó
turistákat szomorít
(le kell szögeznem ez az idő
nyaralni, itthon sem enged)
kiver a víz! - ahogy szaletlink
ölelő karjaiban a hűvöstől nyílásukat
dél-tájt-is erőltető hajnalkáimra,
gyötrött muskátlijaimra
levert gyümölcsű fáinkra meredek, miközben
kezem forró teáscsészémmel
melengetem
titokban mégis reménykedem, hogy tőlünk
keletebbre és jócskán délebbre
egy magyar gyerek
jól érzi magát....a napsütötte tengerparton
____________________
Ui.: Anyám meséi igazolódni látszanak
- Bozó Éva alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges