Ott bolyong a hús között
csontok dobolnak ferdén éles kanyar
kéj sikít a bőrben lehajló lámpák
megragad két lélegzet között
kivégez felhasít és mégis akarom.
Az a kurva tengerpart elaltatón
dagály mély szív csobban
kelő hold gyomrán vakon
kereslek kitartó álomtalan
éjek lobognak megannyi tükörhát repülés.
Valami forrót lapátolni verejtékező
habbal a homlokon hólyagos tenyérben
hajnal hasadt sebek nézd nézd
aztán takard be altasd lépcsőhasadt lábnyomom
pohárhéj italként kevés jéggel ölelj.
Megtörténhetetlenül vacogva ébredek
fogínyparázs égeti torkom itt jártál
nem tudtam nem tudtam aludni
utcákat fontam csak elhagyott várossá
tereket nem hagytam romokból mosolyom.
Összevarrt apránként rojtosan itt hagyott
megszámolt felhőkben aranyvert
lobogva vonyítják az ujjbegyek térdre
hullt tél nagykabátnyi falánk léptekkel
most majd más lesz és itt marad társamnak.
Fáradt és mosdatlan minden szó bennem
szerelem párkányáról nézem a várost
lassú papírlapok fogják karjaimat
éjnyi órák kopognak a falakon
és halkan hajnallá vált át…
2013.01.21