Én igenis írok most...
Én igenis írok most Magának,
tetszik, s ha nem,
s nem fogok kedvenc strófájával
bíbelődni sem.
Bírja és viselje tőreim,
ha már ily szótlanul hagyott itt.
Tudja, kedves, nem boldogulok magával.
Magának semmi sem jó!
Ide vágyott kis köreinkbe nyugtatni
amúgy is spleenes idegeit.
Nyugtatni! Hova már?
Magánál a tajga hava is tüzesebb!
Rajtunk - rajtam! - veri el a port,
hogy intellektusa hamvába holt
maradt, mint lustán parázsló
füstös tűzhelyek.
Hát, tudja mit? Menjen is el!
Nevessen jót s jól,
vagy vessen meg!
- szeretem -
Jelleméből én nem nézem ki,
hogy őrült levelem jó szívvel kezeli,
s látja majd benne, mi nyilvánvaló.
Nézzen távolabbra, pár év,
s hűvösségét, mosolyát is viszonzom
én - meglátjuk akkor, Ön mit ír.
Tatjana
- Kovács Ágnes alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges